Sulyok Vince élete és munkássága

Nehéz magyarként "tört" magyarsággal írni olyanról, aki ennyit tett a magyar kultúra
népszerűsítéséért. Szerencsére ezt mások megtették helyettem, így csak egy kis válogatást kell közreadnom.

Több helyen jelent meg életrajza, én a Ménfőcsanak hivatalos oldaláról idézek.

(kivonat az oldalról
http://www.menfocsanak.hu/hires_emberek.htm#sulyok)

Középbirtokos parasztcsaládban született Ménfőn 1932. július 7-én.
..
Az 1956-os forradalom alatt az egri Népújság főszerkesztője,
..
a bukás után .. Norvégiában telepedett le.
..
Skandináviában képviseli és népszerűsíti a magyar kultúra értékeit.
..
Kevés olyan nyugati magyar költőnk van, aki a honvágyról, a hazáról, a szülőföldről olyan hőfokon tud vallani, mint ő.

**

A 75 születésnapja tiszteletére 2007-ben Ménfőcsanakon tartott irodalmi est képei megtekinthetők a következő oldalon.

http://www.menfocsanak.hu/sulyok_vince.htm


**

Saját magáról így vall az Irodalmi Rádió internetes oldalán.

(részletek az oldalról
régi oldal
http://www.szinhaz.hu/irodalmiradio/sulyokv.shtml
új oldal
http://portal.irodalmiradio.hu/Creator/View.aspx?id=191)

..
Egyetemi tanulmányaimat a budapesti Jogi Karon kezdtem meg
..
1953 júniusában kizártak az egyetemről.
..
Nagy Imre miniszterelnöksége idején
.. orosz-magyar szakra vettek fel a Budapesti Tanárképző Főiskolára, ennek megszűnte után tanulmányaimat az egri Tanárképző Főiskolán folytattam. 1956 szeptemberében beválasztottak a főiskolai MEFESz vezetőségébe, majd a forradalom kitörésekor az egri Városvédelmi Bizottságba. Pár órával késő bb beválasztottak Eger Városa Forradalmi Tanácsába, majd a Heves Megyei Forradalmi Tanácsba; ez az utóbbi kinevezett Heves megye napilapjának, a Népújságnak a főszerkesztőjévé és a megye kulturális ügyeinek intézőjévé.
..
Norvégiába 1957 július 5-én jutottam ki, s tanulmányaimat az oslói egyetemen fejeztem be 1963 decemberében.
..
Első verseskötetem „Rámdöntött világ” címmel 1958-ban jelent meg.
.. majd 1997-ben pedig egy bőséges válogatás formájában a budapesti Széphalom Könyvműhely kiadásában „Fényörvény életünk” címmel. 2002-ben ugyanennél a kiadónál új verseskötetem jelent meg „Tegnapodban élsz” címmel
..
Legutolsó eddigi munkám az „Idillország kéklő ege. Huszadik századi dán költők antológiája” címmel jelent meg Budapesten 2002-ben.
..

***

Fáskerti Mária riportja Sulyok Vincével 2003-ban jelent meg az Új Könyvpiac oldalán "Akik melletünk járnak" címmel

(részletek az írásból
http://www.ujkonyvpiac.hu/cikkek.asp?id=3156)


Sulyok Vince neve elválaszthatatlanul összefonódott a magyar irodalom – azon belül is elsősorban a magyar költészet – norvégiai népszerűsítésével.
..
Versközvetítő tevékenysége kétoldalú: műfordításainak köszönhetően a magyar olvasók is megismerkedhettek több norvég költőt, többek között a nemrég elhunyt Rolf Jacobsent, akit joggal tartottak korunk egyik legnagyobb norvég költőjének.
..
– Mihez kezd egy 25 éves fiatalember, akinek csak fél éve hiányzik egyetemi tanulmányai befejezéséhez, Norvégiában 1957 júliusában?
..
A legfontosabbnak tartottam minél előbb és minél jobban megtanulni a nyelvet.
..
Ezután elkezdtem egyetemi tanulmányaimat Norvégiában: elvégeztem a német szakot és főszakként a történelmet is. Szakdolgozatomat a Periklészi demokráciáról írtam. 1963-ban fejeztem be tanulmányaimat.
..
1962-ben, amikor odakerültem, összesen 56 magyar nyelvű könyve volt a könyvtárnak. Számuk azóta 5550-re nőtt.
..
1973-ban, Petőfi születésének 150. évfordulójára jelent meg a költő verseinek norvég nyelvű válogatása. Det mĺ bli lys! címmel.
..
– A norvég kritika nagyon kedvezően fogadta a kötetek megjelenését. A József Attila-kötetet például „három csillagos” jelzővel illette. Tudjuk azonban, hogy nemcsak a magyar költészetet tette ismertté Norvégiában, hanem fordítva is.
..
Általában a kis népek nem egymást fordítják, hanem a nagyokat. Ez többek között kisebbségi érzésből fakad, holott a kis népek gondolatvilága közelebb állhat egymáshoz, többet tudnak mondani egymásnak.
..

***
A Korunk című lap Kányádi Sándorról készült megemlékezésben így emlegetik Sulyok Vincét.

(részlet az oldalról
http://www.hhrf.org/korunk/9904/4k08.htm)

..
Sulyok Vince ötvenhatos, kint élő barátom és kollégám, a magyar irodalom és egyáltalán kultúránk nem hivatalos norvégiai nagykövetének, az oslói egyetemi könyvtár kelet-európai részlege valóságos vezetőjének közreműködésével, tolmácsolásával cseréltünk eszmét az északi őszhöz illően eléggé fagyos októberi szélverésben, mintegy fölkészülésképpen a rádióban fölvételre kerülő, majd barátian melegre sikeredett beszélgetésünkhöz.
..
"Egyetlen útlevele a vers" —mondta a termetes norvég, a szelet is túlsüvöltve.
..
hónapokig küzdöttem az útlevélért, hogy eljuthassak a Csoóri Sándor és a magam verseiből Európai hang ez is címmel összeállított közös könyvünk bemutatójára, melyet Vince és Odd fordítottak norvégra. Dicsérte a kelet-európaiak, kivált a magyarok költészetét, hogy az itteni verseknek van magassága, mélysége.
..
Imre bácsi viszont Évától, a Vince feleségétől azt tanulhatta meg velem együtt, hogy a rántotta nem kap oda a serpenyőhöz vagy a lábashoz, ha fölverés közben egy csorrantásnyi vizet töltünk a tojásba.
..
Nagy élménye volt Abrahamsennek, hogy fölkereshette Pesten Illyés Gyulát, akit nagyon tisztelt.
Nobel-díjat Illyésnek! címmel írt cikket norvégül megjelent kötete alkalmából. Nem rajta múlt, hogy nem kapott.
..
Odd rázta a fejét, hogy nem, elég sok magyar verset ismer ahhoz, hogy, noha nem tud magyarul, ne nézze hegynek a felhőt. (Tudtommal derekasan közreműködött az ugyancsak Sulyok Vince szerkesztette, Adytól Nagy Lászlóig tíz magyar költőt magábafoglaló norvég nyelvű gyűjtemény elkészültében.) Azt már, igaz lelkemre, nem tudom, hogy ő mondta volna-e, ott a oslói szélfúvásban, esetleg éppen a rádiós beszélgetésben, vagy magam jöttem rá fordítgatások közben, hogy az igazi vers még a sokszor nevetségesnek mondható nyersfordításon is átüt, mint ahogy a mély sebből kilüktető vér átüt a tépésen.
..

***

A Magyar Naplóban 2003-ban Fényörvény életünk címmel jelent meg Tótfalvi Zoltán beszélgetése Sulyok Vincével.

(részlet az írásból
http://www.magyarnaplo.hu/read.php?id=116)

..
– Egy költő, aki a „vércseppanyanyelv” ápolását tekinti a legfontosabb hitvallásnak. Hangja klasszikus, a vergiliusi, horatiusi „aranykort” idéző.
..
– Soha nem akartam elhagyni Magyarországot, a hazámat. 1956 novemberében tízezrek mentek át a szülőfalumon Nyugat felé, múltjukat egy-egy hátizsákban, táskában – és a szívükben menekítve. Nem mentem velük, mert úgy véltem: itthon várnak rám a feladatok.
..
Arra gondoltam, hogy Nyugatra kerülve talán több hasznot hozok ennek a sokat szenvedett országnak, mintha itthon félholtra vagy rokkantra vernek.
..
Olyan országba vágytam, ahol az átélt izgalmak és forradalmi események után lélekben is megnyugszom, tudásszomjamat is kielégíthetem.
..
egész életre szólóan rögzítettem az emlékezetemben az önkínzó, önostorozó sorokat: „Hol kétszázezer elfutott, / én zártam be a gyáva sort…”
..
Egerben a forradalmi eseményeket mindvégig a MEFESZ irányította és indította el, hangolta össze. A diákság tehát pontosan tudta, hol a helye.
Azt a mámort, amellyel a lapot szerkesztettük, soha nem lehet elfelejteni. Ma sem tudom, honnan volt annyi erőnk, energiánk, hogy úgyszólván alvás nélkül, egyetlen lázas igyekezetben próbáltuk megszervezni a város, a megye életét. A forradalom tisztasága volt az, ami szárnyakat adott.
..
Egyik nap véletlenül norvég egyetemistával találkoztam a tábor területén. Angolul kérdezett valamit.
Motyogtam is néhány mondatot, de abból nem értett semmit. Így váltottunk át a németre, amelyet – szerencsére – mindketten jól beszéltünk. Derűs, kék szemű, nagyon rokonszenves szőke fiatal volt, akivel összehozott a Gondviselés. Valami megmagyarázhatatlan izgalom kerített hatalmába. Az északi világ varázsa már akkor megérintett, amikor a győri Révai Bencés Gimnáziumba jártam.
..
Ménfő az utolsó dombsorok egyikén, mint valami madárfészekben, úgy ül. Még a japánok is megcsodálnák a májusi cseresznyevirágzást. Én ebbe a tájba nem csak beleszülettem, hanem a verejtékemmel is hízlaltam a földjét.
Az emlékeimet nem vámolhatták meg! Költészetem nem honvágyköltészet, hanem a szülőföldhöz, a hazához való kötődés tudatos vállalása.
..
– Verset igazán mindenki csak az anyanyelvén tud írni. Verseim sorra megjelentek a legfontosabb nyugati magyar folyóiratokban és lapokban.
..
Legjobban Pilinszky János fogta meg a norvégokat. Verseinek fordítására és megjelenésére szerencsés időpontban került sor, 1978-ban, amikor A vesztőhely illata (Lukten fra retterstedene) címen jelent meg egy válogatás. Pilinszky keresztény humanizmusa, antifasizmusa még erősen rezonált a német megszállás emlékét büszkén idéző norvégokban. Hasonlóan melegen fogadták Csoóri Sándor verseinek norvég fordítását. Illyés Gyula is jó fogadtatásban részesült, akárcsak Weöres Sándor, Kányádi Sándor. A kritika melegen írt a műfordításokról, de mégsem váltak az irodalmi köztudat részeivé.
..
– Közülük Hamsun és Undset Nobel-díjat kapott, akárcsak Björnson. Ibsen esetében a
Nobel-bizottság egyik legnagyobb baklövéséről beszélhetünk; 1906-ban hunyt el, már akkor világhírnévnek örvendett. Öt évvel korábban kezdték el a Nobel-díjak odaítélését.
A magyar irodalmi közvélemény a maga módján „kárpótolta” Ibsent: drámáinak teljes magyar fordítása bármelyik nagy könyvtárban megtalálható! A Nobel-díjak története is tele van óriási melléfogásokkal. Szerencsére az Olvasót nem lehet becsapni…
A Nobel-díjjal kapcsolatosan van egy, bennünket fájdalmasan érintő fejezet is. Az egyik ismert norvég költővel, Knut Ödegarddal, 1974-ben jelentettünk meg Illyés Gyula válogatott verseit tartalmazó kötetet. A fordításoknak akkora sikerük volt, hogy az egyik norvég kritikus három-négycentis betűkkel követelte, hogy Illyés Gyulának adják a Nobel-díjat! Norvégiában mindenki meg volt győződve, hogy a következő irodalmi Nobel-díjas Illyés Gyula lesz.
1975–1976-ban a Nobel-bizottság jelölte Illyést. A norvég írók annyira biztosak voltak a díj odaítélésében, hogy az akkori legfontosabb norvég kultúrlap, a Dagbladet arra kért, hogy írjak egy Illyés Gyulát köszöntő tanulmányt…
..
Az 1970-es években – főképpen Szépfalusi István bécsi evangélikus lelkésszel együttműködve – egész sereg erdélyi írót tudtam meghívatni Norvégiába: Sütő Andrást, Kányádi Sándort, Szilágyi Domokost, Lászlóffy Aladárt, Vári Attilát, Majtényi Eriket, Szilágyi Istvánt. 1974 nyarán aztán ők invitáltak engem Erdélybe. Mások mellett találkozhattam Zsögödi Nagy Imrével és Gy. Szabó Bélával is.
..
A könyvben ott virít Imre bácsi nekem szánt dedikációja: „Zsögöd, 1974. VII. 22.” A lélek azonnal szárnyra kel, s egy negyedszázados emlék nyomába szegődik, hogy felmelegedjék az akkori est fényeinél, Imre bácsi immár múzeummá vált zsögödi házában.
..
1978-tól meghívott szerkesztőségi munkatársa vagyok a Norvég Nagylexikonnak (most készült el a harmadik kiadása). Teljhatalmat kaptam arra, hogy Magyarországról, az egyetemes magyar irodalomról, kultúráról, történelemről annyit írjak, amennyit elengedhetetlenül fontosnak tartok. Közel kilencszáz magyar tárgyú szócikket írtam bele. Illyés Gyuláról például egész oldalas összefoglaló – kis esszé – olvasható, a lexikon közli a fényképét is.
..
Az első „menekülések” után beleszerettem a spanyol tengerpartba, a számomra teljesen
ismeretlen világba, az ottani temperamentumos emberekbe. A gyermekkor magyar hazája és Norvégia után ez lenne a harmadik haza.
..
– Sajnos, a rendszerváltás túlságosan megkésve érkezett ehhez! Egy fiatal facsemetét még át lehet ültetni négy-öt év múlva is, de negyvenkét év után már legfennebb kivágni lehet.


***

Szintén a Magyar Naplóban 2003-ban Dánul állunk címmel jelent meg Deres Péter írása.

(részletek
http://www.magyarnaplo.hu/read.php?id=121)

Sulyok Vince: Idillország kéklő ege; XX. századi dán antológia
..
Az antológia tizenhat költő 143 versét tartalmazza Sulyok Vince fordításában, 240 oldalon. Az 1970-es években az Európa Könyvkiadónál megjelent svéd és norvég versantológiák anyagát még tizenöt-húsz magyar költő fordította le, a mostani dán gyűjtemény egyedül Sulyok Vincének köszönhető.
..
A válogató és fordító a teljes dán irodalomtörténetet átfogó utószóval, valamint életrajzi jegyzettel segíti az eligazodást. Példásan tömör, markáns és informatív miniesszék ezek, melyek az alapvető tájékozódást éppúgy szolgálják, mint ahogy kedvet csinálnak az utánuk következő nyolc-tíz vershez.
..
Ezek már megszűrt versek, nyilván Sulyok Vince ízlésén át, de biztosak lehetünk, hogy a
legjobbakat adja. Hogy a nemzeti közhelyek és előítéletek a sutba kullogjanak, arra mégiscsak a líra a legalkalmasabb válogató eszköz. Néhány téma, toposz, kép mégis kipereg a szigorú magyar mércén mérve.
..
Ami ezek után – most már második olvasásra – megmarad, azt valóban nem lehetett volna
magyarul megírni, azaz nekik kellett dánul megírni, hogy nekünk magyarul eszünkbe jusson.
..
És a jó sorokban például a „fény” – ami északon – kevésbé elmosódó, nem banális, nem
szimbólum, hanem eleven és konkrét: „kék pólyákba pólyál”, „napokká aprózódik”, „érett és lassú”, „ezer gazdag színt kap”.
..
Magyar költőtől, objektív okok miatt, aligha tudhatnánk meg a következőt: „Semmi sem olyan lányillatú, / mint prémbundájában a lány.”
..
Ebben a helyzetben Benny Andersen pajkosan így kiált fel: „Mulandóság / mulandóság – / ez az egész tűnjön el innen. / Helyet a jövendő bajoknak” (Rendrakás…)
..
Poul Borum szerint a „Most vagyok itt” mindhárom szava egyformán hangsúlyos. A magyar olvasó talán egy paraszthajszálnyival másképp dekódolja, aztán mégis ugyanúgy érti, ahogy Borum is gondolhatta. Filozófiai, sőt költői szempontból végül is mindegy, hogy magyarul, dánul vagy csehül állunk.

***

Még mindig a Magyar Naplóban 2003-ban Otthon az emlékek között címmel jelent meg Pomogáts Béla írása Sulyok Vince: Tegnapodban élsz című kötetéről

(részlet az írásból
http://www.magyarnaplo.hu/read.php?id=238)

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc tragikus veresége után Norvégiába menekülő Sulyok Vince nem arra törekedett, hogy pusztán beilleszkedjék a nyugati társadalomba, életformába és kultúrába, inkább missziónak tekintette az emigrációt: alkalomnak arra, hogy szót emeljen a magyar nép törekvései mellett és egy távoli országban képviselje a magyar kultúra értékeit.
..
„Együttlétünk során – jegyezte fel Fodor András – Vincéről is egyre foghatóbb, karakteresebb a benyomásom. Valamiféle humánus individualizmus jellemzi. Mindenekelőtt a toleráns megélés.
(…) Másik, ezzel csaknem ellentétes tulajdonsága a kényes szigor.” Igen, ez a két karaktervonás: a szellemi tolerancia és az erkölcsi igényesség üt át a versein is.
..
Valójában mindig két égtáj: észak és dél lakójának tudta magát, Magyarország mellett
Norvégiában és Hispániában is egyaránt otthonos. Ugyanakkor igazából mindkét tájban
magányos és idegen, és mindkét tájban: az északiban és a déliben is minduntalan a hazai
emlékek, a szülőföld emlékei törnek fel a köznapi élmények mozaikja mögül.
..
Ebben az idegenségben mégis létezik egy igazi haza (Norvégia, Spanyolország, Magyarország mellett), és ez az anyanyelv és a magyar irodalom.
..
Biztos költői forrás és ihlet ez a nosztalgia, Sulyok Vince is tőle kapja költészetének egyéni színezetét, egyszersmind azt az otthonos érzést, amely nem országokhoz, városokhoz, tájakhoz, hanem emlékekhez: saját emberi és költői személyiségének eredeti és mélyebb világához köti.

***

A Kortárs folyóirat online kiadásában így vall Sulyok Vince

(részlet az írásból
http://www.kortarsonline.hu/0306/sulyok.htm)

„Szerte nézett, s nem lelé honját a hazában”

Kölcseytől kölcsönzöm a címet.
..
Idekívánkozik azonban egy másik idézet is, éspedig Mikes Kelemen 37. levelének elejéről,
..
„…úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem feledhetem Zágont.” Mikor 1956
februárjában–márciusában magyar–orosz szakos hallgatóként a Törökországi levelek
tanulmányozásával voltam elfoglalva a magyar irodalmi tanszék könyvtárában, legvadabb, a valóságtól leginkább elrugaszkodó „álmaimban” se képzeltem volna, hogy egy évre rá magamnak is hazámtól, szülőföldemtől távol kell majd élnem.
De 1956 a csodák éve lett, egy igazi annus mirabilis.
..
November 13-án a várost időközben újból megszálló szovjet csapatok parancsnoka
többedmagammal azonnali hatállyal kiutasított a városból mint nem egri illetőségűt.
..
Akkoriban egy ideig Győrből a vonattal egyenesen a bécsi pályaudvarig lehetett még kijutni.
..
Falum jeles írónője, Galgóczi Erzsébet, aki mellesleg távoli rokonom is, írt azokban a hetekben egy szép és érdekes elbeszélést egy fiatalemberről, aki – okkal vagy ok nélkül – késztetést érzett a menekülésre. Sikeresen el is ért az országhatárra, ahol megállt, és hosszan nézett át az idegen föld télies tájaira, majd visszaindult oda, ahonnan jött. Ott is csak hó van, mondta magyarázatul és összegezésképpen.
Látszólag bezárult hát a kör körülöttem, s én ott maradtam a csapdában, jóhiszeműségemnek és a hazámhoz való ragaszkodásomnak köszönhetően.
..
(Jóval később, 1957 októberében Párizsban tudtam meg, hogy az 1957 márciusának elején Egerben Az ellenforradalom Heves megyében címmel kiadott brosúrában név szerint Nagy Pált és engemet neveztek meg, mint az egri tanárképző főiskoláról kiinduló ellenforradalom legfontosabb vezetőit.)
Életemnek ezekben a sötét, teljességgel reménytelennek tűnő óráiban a döntő fordulatot és segítséget egy rövidke, virágnyelven megírt távirat jelentette, melyet 1957. február 6-án kora délelőtt kaptam kézhez.
Az irodalmi tanszék professzora küldte: „A könyvekkel problémák vannak, azonnal keress meg lakásomon.”
..
De arról is megbizonyosodhattam, hogy szülőhazáját, népét a távolból is szeretheti és szolgálhatja az ember.
Lám, Mikes Kelemen is ötven évet és nyolc hónapot élt száműzetésben, hazaszeretetét,
szülőföldjéhez való hűséges ragaszkodását mégse vonhatja kétségbe senki. Megnyugtat a tudat, hogy ezt az én sokkalta szerényebb életemmel kapcsolatosan sem tehetik meg. El merem mondani én is: annyira szeretem már Oslót, hogy el nem feledhetem Ménfőt…
Igen: Ménfő. A falu, ahol 1932. július havának 7. napján a világra jöttem. A lehető legrosszabbkor, mert a legnagyobb dologidőben. S a lehető legjobbkor, mert a nyári meleg kellős közepén.
..
Ezt a tájat látták középkori királyaink (IV. Béláról „biztosan” tudjuk, hogy járt itt), mikor a környék népe ügyes-bajos kéréseivel elébük járult. De erre láttak rá, ha kissé más szögből is, a pannonhalmi várkolostor falairól vagy a mai altemplom márványtrónusáról is.
..
én pedig, egyedül maradva a templomban, a kötél mögé bújtam, és beletelepedtem a jéghideg kőszékbe, lábam le se ért a padlóig, s a hátlap márványlapjáig se tudtam hátradőlni; a trónus nyilvánvalóan nem az én méretemhez volt szabva, hanem Szent Istvánéhoz és a még nála is daliásabb Szent Lászlóéhoz… Ez volt életemben az egyetlen pillanat, amikor királyi trónuson ültem, egyfajta trónbitorlóként akkor is, és csak néhány másodpercnyi időre. (Királyi ebédlőasztalnál azonban ültem már azóta, elfogyasztva egy királyi ebédet, alig ötméternyire a norvég király őfelségétől és felséges nejétől – kétszázadmagammal.)
..
A feltehetőleg legrégebbi utcáját ma is Öreg utcának nevezik, ma már hivatalosan is, miután átkeresztelését több ízben is hiába kísérelték meg a mindenkori hivatalosok. Az ősi utcát körbefogó termékeny, jó földű, napos domboldalakon szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozott a falu népe.
..
Saját vára is volt – illetve hát van is – Ménfőnek: a Világosvár. Hajdani falainak romjai fölött ma kereszt vigyázza a tájat. Elnevezésére kettős a magyarázat: mögüle, kelet felől érkezett meg hajnalonta, a nap felkeltével, a világosság a völgy mélyében meghúzódó kis faluba.
..
De volt a falunak egy másik vára is, a Világosvárnál kevésbé ismert és sokkal titokzatosabb: a Bagolyvár, vagy ahogy nálunk otthon mondják: Bagóvár.
..
Otthon jártamkor látom, hogy az erdő, bár megkisebbedve – vagy csalóka a távlat? –, megvan még; nem tudom, hogy az a része is megvan-e, amelyikben a romhalmazra lelni véltünk. Az itteni élet legrégibb nyomairól már a kelta időkből vannak leleteink. Az 1936-ban, majd az 1960-as évektől folyamatosan végzett ásatások – eredményeiket a Corpus of Celtic finds in Hungary 1. kötetében hozták nyilvánosságra – azt mutatják, hogy Ménfőcsanak (Csanakkal 1934-ben egyesült szülőfalum) jelentős szerepet játszott a Nyugat-Dunántúl kelta kori kultúrájában.
..
Magam is ráakadtam egy római pénzecskére szőlőnkben, kapálás közben. Bronzból készült kis érme volt, eléggé megviselt állapotban, de mivel sokat forgattam kezemben, egyre jobban megtisztult. Végül egészen olvashatóvá vált rajta a Constantinus név meg egy-két más szófoszlány, és egy ábra is látszott rajta.
..
De 1961-ben, a termelőszövetkezetek erőszakos létrehozása idején elvették apámtól hőn szeretett szőlejét, sőt néhány éven belül ki is irtották, amikor a egész dűlőt egybeszántották. Így ma már aligha tudnék ráakadni a helyre.
..
de az avar birodalom fennállása és fénykora idején (Kr. u. 567–804) Győr jelentősége ismét megnőtt. A város neve maga is avar eredetű, gyűrűt jelent, és sáncokkal kör alakban körülvett erődjére utal. Az archeológiai leletek arról tanúskodnak, hogy Győr előnyös és fontos helyzetéből sok haszon származott Ménfő akkori lakosai számára is.
..
Édesapám jómódú középbirtokos parasztember volt, s virilistaként automatikusan a falu egyik elöljárója, azaz közigazgatási vezetője lett.
..
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy temetését, faluhelyen ugyancsak szokatlan módon, három pap végezte. Dolgos, kemény, de igazságszerető és segíteni kész ember volt.
..
Kocsija ülése alatt, mint a többi gazda is, iszákjában mintegy egy hétre szolgáló ennivalót vitt magával. De mikor látta kiéhezett, kimerült „utasait”, többé egy falatot se tudott lenyelni, hanem az egészet átengedte a szerencsétleneknek.
..
A kapálástól a szőlőmetszésig mindent csináltam, de bőségesen maradt időm olvasásra meg szemlélődésre, gondolkodásra is.
Nem véletlenül a szőlőnkben töltött hetek során kezdtem el írogatni is. Egyik legkorábbi versem, a Szekéren 1951 nyarát idézi, első kötetem is tartalmazza.
..
Földszalagunkat a középtájon kis patak vagy inkább csak vékony erecske felezte, forrása talán csak száz méterre esett tőlünk, a vize kristálytiszta és jó ízű volt.
..
Az elmúlt években sokat tűnődtem azon, hogy ugyan mi történhetett ezzel a kis érrel, amikor az itteni dűlőket is egybeszántották.
Ahogy hallom, kis erdőnket szintén kiirtották. Egy bokornyi se maradt belőle.
..
A német ágyúk lövedékeikkel felgyújtották Gyirmót egy részét, de aztán hirtelen abbahagyták a tüzelést, és felkerekedtek Győr irányába, mert rájöttek, hogy a bekerítés veszélye fenyegeti őket. Ménfő így egyetlen puskalövés nélkül úszta meg a háborút.
..
A bácsi éppen vizet húzott az udvar közepén álló gémeskútból, menye pedig az állatokat terelgette ki az istállóból. Az öregasszony, kezét kötényébe törülgetve, a konyhába igyekezett. Ez az egész kép úgyszólván minden kis részletével beleégett a tudatomba.
..
Az erdők, a kertek és a mezők azonban minden rombolás és irtás után, mihelyt szorgalmas kezek megint dolgozni kezdtek bennük, újból virulni, teremni kezdtek. Néhány évtized leforgása után a rettenetet felváltotta mindig a beletörődés és az életöröm.
..
Norvégiában töltöttem egész férfikoromat; itt alapítottam családot, itt építettem fel házamat (egyfajta kis magyar szigetként is), itt vesznek körül gyermekeim és unokáim. Az első huszonöt évet leszámítva úgyszólván ideköt minden. De Norvégia a hazám is lett-e? Évek óta töprengek azon, hogy tulajdonképpen mi is a haza. Egyenlő-e a szülőfölddel?
..
De a kérdéseket meg is fordíthatjuk: hazám lett-e Norvégia azáltal, hogy a felkínált menedékjogot hálásan elfogadva itt telepedtem le?
..
Ezekre és az ehhez hasonló kérdéseimre, bárhol és bárki előtt vetettem is fel őket, még soha és sehol sem kaptam valamiképpen is kielégítő és megnyugtató választ. Mintha ez a problematika pusztán engem foglalkoztatna.
..
Henrik Ibsen Brand című drámájában – a negyedik felvonás végén – azt írja (s ezt a mondatát gyakran idézgetik, ha nem is egészen olyan összefüggésben, mint ahogy ezt én teszem most):
Evig eies kun det tapte! Magyar fordítása – egy, igen gyengére és erőtlenre sikerült 1966-os kiadás bizonysága szerint –: csak a vesztett kincs örök! Beismerem azonban, hogy ennek magyarítása kemény dió. Ezzel én sem kísérletezem, megelégszem azzal, hogy „prózában” adom vissza a mondat tartalmát: Csak az marad miénk, mit örökre elveszítünk! Vagy másképp: Csak amit elveszítünk, az a mienk örökre!
..

***


Ugyancsak a Kortárs folyóirat online kiadásában Egy ősz örök emléke – 1956 címmel így vall Sulyok Vince, mintegy előszóként az 56-ról szóló versekhez.

(részlet az írásból
http://www.kortarsonline.hu/0510/sulyok.htm)

Az egymás nyomába megállíthatatlan könyörtelenséggel sorjázó évtizedek hangtompító ködfalán át is még mindegyre tisztán vélem hallani azt a fegyverzajt, ami a Kossuth-rádióból, a betervezett műsor betervezett szövegének adásán áttörve hozzánk, távoli hallgatókhoz kiszűrődött.
..
A beszédbe váratlanul behallatszó-beszűrődő lövések hangját tehát egyrészt meglepetéssel hallgattuk, másrészt alig titkolt megrendüléssel és szívdobogással is. Felujjongani vagy tapsolni akkor még nem lehetett, a mögöttes évek alaposan megtanítottak arra, hogy igazi érzéseinket és gondolatainkat a legmélyebben titkoljuk.
..
Az én szerény életemre fordítva mindennek kapcsán a szót és az emlékezést: nem sejthettem ott, a főiskolai rádiókészülék előtt hallgatva és figyelve a beszédáradatot és a fegyverzajt, hogy számomra is milyen sorsfordító jelentőségű lesz hamarosan ez a „távoli” ( hiszen hozzánk, Egerbe, Budapestről az éter hullámain érkezett) fegyverropogás.
..
Óvása későn jött, mert akkorra már cselekvőleg vetettem bele magam a dolgok és események sűrűjébe.
..
A lázas cselekvési vágynak, a változásoknak e gyönyörű napjaiban mindig mások vállához tudtam vetni a vállam, mindig szoríthattam mások kezét, min­dig viszontláthattam mások szemében a remény biztató ragyogását.
..
De november 4-ével beköszöntött hozzánk is a fekete vasárnap.
..
Akik közülünk távolabbi országrészekből valók voltunk, és most itt rekedtünk Egerben, némi habozás után a lányok diákszállójába húzódtunk. De az új katonai és polgári hatóságok tudtak rólunk, s néhány nappal később ott ért el bennünket a szovjet erők parancsnokának levele: november 13-ig mindannyiunknak, akik nem vagyunk egri illetőségűek, el kell hagynunk a várost.
..
De addigra lezárták az egész határszakaszt, az egykori magyar határőröket szovjet katonai erőkkel cserélték fel, s ezen az új katonai „függönyön” csak kevesen merték megkísérelni az áthatolást, s még kevesebben tudták azt véghezvinni.
..
A lágerekben töltött nyomasztó hónapokkal mögöttem úgy éreztem akkor hirtelen, mintha egy szebb, emberibb világba kerültem volna már attól is, hogy ezzel a norvég diákvezetővel elbeszélgethettem, hajdani könyvélményeimet is felidézve hazájáról.
..
Fel is írt mindjárt listája élére, ott állva egyre még a tűző napon. S én meg voltam győződve arról, s az azóta eltelt időben még erősebb lett ez a meggyőződésem, hogy a sors választása és jutalma volt ez a találkozás és lehetőség, s hogy ez volt a legjobb és legszerencsésebb, ami velem történhetett.
..
De még magánéletemben is nagymértékben magyar maradhattam, itt alapított családommal, magyarul is beszélő fiunkkal-lányunkkal.
..
1956 lett tehát a sorsom, 1956 lett az elém kitárult kapu, 1956 által jutottam olyan helyzetbe, olyan tevékenységhez, ami paradox módon azt is lehetővé tette, hogy a külvilágba kiszakadva, idegen földön is szülőhazámhoz kötődhessek. 1956 a sorsom!
..
Fordításomban még annak idején mind közlésre kerültek nyugati magyar lapokban és
antológiákban, elsősorban a Nemzetőrben és a Tollas Tibor által szerkesztett Gloria Victis című antológiában. Ezek a versfordítások azonban mindmáig is csak szórványosan jutottak be Magyarországra.

(a versek fordítása a Kortárs oldalon - fenti link található)

***

Sulyok Vince így vall szülőföldjéről a Spanyolnátha művészeti folyóiratban Ménfő - Világosvár címmel közölt írásában

(részlet az oldalról
http://www.spanyolnatha.hu/uj-lapszam/europa-kulturalis-fohalojaban/menfo-sulyok-vince/192/)

Az anyakönyvi kivonat igazolása szerint is Ménfőn születtem. Akkoriban még csak pár ezer lelket számláló kis falu volt, noha jelentéktelennek semmiképpen nem nevezehető történelmi múlttal rendelkezett.
..
Lokálpatriotizmusom, azaz szülőhelyem iránt érzett elfogult (?) szeretetem folytán nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy norvég nyelven írt magyar történelmem borítólapjául ne a ménfői csatának ritka szépségű képét válasszam a Képes Krónikából, hiszen a csata megrázó képi ábrázolása mellett itt látható a ménfői vár is, ámbár a miniatúra vad sziklás falait és lovasokat-lovakat elnyelő szakadékáról csak igen nagyfokú jóindulattal és elfogultsággal tudunk ráismerni a mai várhegyre és Ménfő gyümölcsökben gazdag, szelid dombjaira.
..
A kolostor altemplomában ma is áll vörös márványból készített trónszéke. Ehhez a trónszékhez személyes éléményem is fűződik.
..
1944 nyarán, egy vasárnap délután, két kakastollas, marcona kinézésű csendőr állított be hozzánk. Apám a falu egyik vezetője volt, virilista elöljáró. Hatósági közegekkel sok dolga akadt, csendőrökkel azonban eddig még soha. Gyorsan kiderült, hogy morc külsejük ellenére békés szándékkal jöttek, hiába leskelődtek hát függönyök mögül és kerítéseken át az ijedt szomszédok.
Az történt, hogy a Győrt 1944. április 13-án ért súlyos bombázás okozta rázkódás
következményeként beomlott a ménfői vár legteteje. Falmaradványok kerültek napfényre, és boltozatok.
..
Veres Péter Parasztpártjának ugyan alig-alig akadt tagja a módos parasztfalunak számító Ménfőn. De érdekes módon Veres Pétert egyként becsülte és szerette az egész paraszti nép. Apám is, aki a helyi Kisgazdapárt vezetőségi tagja volt. Ismét csak az ő kezét fogva jutottam előnyökhöz, vagyis Péter bácsi közvetlen közelébe. Egy pillanatra fel is figyelt rám: „Hát ez a kislegény?", kérdezte.
„Az én gimnazista fiam" válaszolta meg a kérdést büszkén apám.
..
Az utóbbi években felfelé ívelő pályát futott be maga Ménfő is: 1934-ben egyesítették Csanakkal, 1972-ben pedig hozzácsatolták (!) magát Győrt is, létrehozva ezáltal Nyugat-Magyarország vitathatatlanul legfontosabb gazdasági és kulturális központját...

***

Sulyok Vince kritikája vagy ajánlása néhány kortárs költőre is ráirányítja a figyelmet.
Pflanczer István: Csökönyös szókinccsel című kötetéről így ír az Új Könyvpiac oldalán.

(részlet az írásból
http://www.ujkonyvpiac.hu/cikkek.asp?id=2633)

..
Egyik-másiknak már szerzőjük nevét olvasva örülünk, az általuk korábban nyújtott szellemi-költői élményt várva új jelentkezésüktől is. Máskor pedig induló költők köteteiben lapozgatva állunk meg örömteljes meglepetéssel egy-egy képnél, sornál vagy teljes versnél.
..
Verseskötet volt ez is, s már a címével is figyelmet keltett: „Csökönyös szókincscsel”, ez áll az ízléses kis könyv fedőlapján.
..
Mert ezeket a verseket és Pflanczer István nevét alig-alig ismeri valaki is szülőföldjén, a „kis fecskefészeknyi országban”, vagyis hát Magyarországon. A bennfentes szakmabeliek közül is szinte egyedül Vasy Géza, akihez hónapokkal ezelőtt eljutott már néhány versének kéziratos gyűjteménye. De nevével és egy maréknyi versével én is éppen három évvel ezelőtt találkoztam.
..
Pflanczer István maga is a szociológia (immár nyugdíjazott) professzora Albanyban, New Yorktól mintegy kétszáz kilométerre északra. De Magyarországon született ő is, 1926-ban, Keszthelyen, s hazájából 1949-ben kiindulva Albanyben csak sokéves kacskaringós úttal kötött ki.
..
némi szkepszissel olvastam erről a sose hallott nevű szociológus költőről, aki ráadásul első verssorait 75 évesen írta le... Ez a szkepszis azonban csak addig tartott, amíg interneten hozzám eljuttatott első versküldeményét el nem olvastam.
..
Tulajdonképpen van valami elképesztő és már-már hihetetlen abban, hogy valaki, aki 23 éves fejjel kerül hazáján kívülre, olasz, francia, majd angol nyelvközegben és idegen ajkú feleséggel az oldalán éli le egész felnőtt életét, angol nyelven doktorál, angol nyelven tanít egy amerikai egyetemen, s angolul írja tudományos cikkeit-értekezéseit szociológiai témákról, hetvenöt éves fejjel hirtelen magyarul kezd el verseket írni – éspedig olyan ékes, hibátlan, ízes magyarsággal, amit nem egy magyarországi költőkollégája megirigyelhetne
..
Külön érdekessége Pflanczer István verseskötetének, ahogyan amerikai életéről ír ezekben a magyar versekben. Azokról a problémákról, amelyekkel az ottani emigráns szembetalálja magát. Itt fogalmazta meg az emigráns sors örök dilemmáját is, mintegy dióhéjba sűrítve: „nem mindig egyszer / két himnuszra hivatkozni egy szuszra”, bár leszögezi azt is, hogy „nekünk szerencsénk van / van itthonunk is meg otthonunk is.”
..
A kötet sok verse, különösen az első részben, egy rég elsüllyedt világba vezet bennünket vissza, Keszthelyre, Zalába. Az ott és 1926–49 között látottak, hallottak, megéltek egyre kísérik az azóta eltelt évtizedekben is. Kétségtelenül föllelhető önéletrajzi vonatkozásai arra irányulnak, hogy újraalkossa, újrateremtse a múltat.
..
A hazából magával kimentett „csökönyös szókincs” pedig olyan, mesteri könnyedséggel kezelt korszerű szabad ritmusokban kerül kifejeződésre, amely az anyanyelvi közegben háborítatlanul maradt kortárs költők számára is például szolgálhatna.

***

Sulyok Vince nem csak magyar költőket ajánlott, de arra érdemes, a magyar fül számára is érthető skandináv költőket is.
Erre példa a Látó folyóiratban Benny Andersen dán költőről írt ajánlása is.

(részlet az írásból
http://lato.adatbank.transindex.ro/?cid=8)

Benny Andersen dán költõ, író és zongorista 1929-ben született Koppenhágában. Középiskolája után elõször hivatalnokként dolgozott, majd bárzongorista lett, az ötvenes években pedig jazz-együttesével bejárta úgyszólván egész Skandináviát. Elsõ verseskötete, A muzikális angolna (Den musikalske ål) 1960-ban jelent meg, s ezt gyors és folyamatos egymásutánban egész sereg további versgyűjteménye követte.
..
Benny Andersen személyében szuverén költõvel van dolgunk, aki a mai dán líra egyik legszínesebb egyénisége, s aki egyúttal népszerűségben is fölülmúlja úgyszólván minden költõtársát.
..
Benny Andersen modernista szó-zsonglõrként indult - és ma az elsõ számú társadalomkritikusként tartják számon. Leleményes és nyelvi telitalálatoktól hemzsegõ költészete elõször is egészséges és jóízű humorával tűnik ki, másrészrõl nagyon is komoly életfilozófiai magatartás kifejezõje.
..
Mert Benny Andersen alakjai jobbára mindennapi körülmények közt élõ nagyon is mindennapi emberek. Ez az attitűd egyúttal jó alkalmul szolgál a költõnek arra is, hogy szabadon kritizálhassa a saját kora társadalmát és annak sokféleképpen és sokfelé jelentkezõ visszásságait.
..
Költõi "formái" (már amennyiben a szabad ritmusokkal kapcsolatosan egyáltalán formákról beszélhetünk) legtöbbnyire játékosak. Költeményei egyúttal tele vannak nyelvi kétértelműségekkel, hangzásbeli és alaki szóegyezésekkel, melyek (amellett, hogy a fordítót nem ritkán szinte megoldhatatlan és reménytelen feladat elé állítják) meglepõ, eddig nem látott-sejtett összefüggések felismerésére vezetik rá az olvasót.
..
Hangvétele tudatosan egyszerû, naiv nyelvhasználata és látószöge folytán sokban ezekkel a gyerekversekkel rokonítja õt az 1973-ban A gyerek, aki öregebb és öregebb lett (Barnet, der blev ældre og ældre) címmel közzétett életrajzi visszaemlékezése is. Tálán nem is szükséges kihangsúlyoznunk, hogy ez a műve semmivel se lett kisebb könyvsiker, mint versgyűjteményei.

***

Versei sok helyen jelentek meg és olvshatók az interneten is, néhányat itt is felsorolok. Mindenki csemegézzen kedvére.

Magyar Elektronikus Könyvtár - OSZK oldaláról:

Céltalan ég alatt : http://mek.niif.hu/03100/03136/index.phtml
Egy ősz örök emléke: http://mek.niif.hu/03400/03491/index.phtml
Fényörvény életünk: http://mek.niif.hu/03300/03398/index.phtml
Rám döntött világ: http://mek.niif.hu/03100/03132/index.phtml
Tegnapodban élsz: http://mek.niif.hu/02800/02881/index.phtml

Forrás folyóirat oldalán:

http://www.forrasfolyoirat.hu/0012/sulyok.html

Kortárs irodalmi és etikai folyóirat oldalán :

http://www.kortarsonline.hu/0502/sulyok.htm
http://www.kortarsonline.hu/0208/sulyok.htm

Hitel folyóirat oldalán (kicsit lapozni több költő verse is szerepel a hivatkozásokban):

http://www.hitelfolyoirat.hu/arch/0203/kolteszet.html
http://www.hitelfolyoirat.hu/arch/0504/kolteszet.html

Látó szépirodalmi folyóirat oldalán:

http://lato.adatbank.transindex.ro/?cid=39
http://lato.adatbank.transindex.ro/?cid=456

Tiszatáj-ban megjelent versei pdf formátumban érhetők el:

http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/94-11/sulyok.pdf
http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/92-11/sulyok.pdf

Ághegy-ben megjelent versei pdf formátumban érhetők el:

http://www.hhrf.org/aghegy/pdf/ag5_A5.pdf

Végezetül néhány fordítása a Magyar Napló folyóiratból:

http://www.magyarnaplo.hu/read.php?id=131
http://www.magyarnaplo.hu/read.php?id=132
http://www.magyarnaplo.hu/read.php?id=133
http://www.magyarnaplo.hu/read.php?id=134

Válasz

Galgóczi Erzsébet élete és munkássága.

Életének leghitelesebb forrása a Bezerédj-kastély oldalán

található Galgóczi Károlyné összeállításában.
Kivonat az oldalról.
(életrajza
http://www.bezeredj-kastely.hu/index.php?option=com_content&

task=view&id=16&Itemid=39)

Ménfőn született, 1930. augusztus 27-én nyolcgyermekes

parasztcsalád hetedik leányaként.
..
Egy évig átképzős esztergályos volt a Győri Vagongyárban. Az itt

szerzett élményekből novellát írt és első díjat nyert vele egy

tehetségkutató pályázaton. Ezzel megnyílt előtte az út az

irodalom felé.
..
Pár hónapig dolgozott a Budapest Filmgyárban, a Hunnia

Filmgyárnak készített riportokat. 1959 után szabadfoglalkozású

író, egészen a haláláig. A hagyatékban maradt életrajzát ezután

úgy fejezi be," ezután már nem történt velem más, mint ami

nemzetemmel történt."
..
Meghalt: Győr-Ménfőcsanakon, a szülői házban, egy haza

látogatásakor, 1989. május 20-án.

***

A Sajógalgóczi Galgóczi Galgóczy család történetét kutatók

rokonságot véltek felfedezni a ménfőcsanaki Galgóczi ággal, amit

sajnos bizonyítékokkal nem tudtak alátámasztani.
(A család oldala:
http://galgoczi.webezz.net/

részletek:
http://galgoczi.webezz.net/ShowPage.aspx?path=/Pages/Családf

akutatás/Menfocsanaki Galgoczi csalad)

Jelenleg a Ménfőcsanaki Galgócziak és a Sajógalgóczi

Galgóczyak kapcsolatát ugyan nem tudjuk dokumentumokkal

alátámasztani, de a két család néhány tagjának arcvonásai olyan

feltűnő hasonlóságot mutatnak, amely nehezen írható a véletlen

számlájára.
..
Jelen oldal és a Ménfőcsanaki Galgócziak családfája a Galgóczi

Károlyné által írt: „Hlohoveci Boldogtalan, avagy a Ménfőcsanaki

Galgóczi család története" című kéziratának kivonatolása alapján

került összeállításra:
..
Erzsébet már a hetvenes években elkezdett foglalkozni családja

történetével. Amint a kézírása is mutatja elment Galgóczra

megnézni a névadó várost.
..
A győri belvárosi anyakönyveket 1642-től vezették, de csak

1670-től tűnik fel a Galgóczi név. Kik voltak, honnan jöhettek?
..
Visszatérve az azonosított családfához, az 1696-os csanakhegyi

szőlők lajstromában találkozunk Galgóczi/Galgóczy András

nevével, akinek 12 kapás szőlője volt.
..
Fia József követte a földszerzési törekvéseit. A II. világháborúig

neki „sikerült” 18 holdat összegyűjteni, amiről Galgóczi Erzsébet

műveiben is olvashatunk.

***

Ménfőcsanaki híres emberek oldala a rövid életrajz mellett 77

érdekességet is megemlít Galgóczi Erzsébetről.

Kivonatok az oldalról.

(életrajz
http://www.menfocsanak.hu/hires_emberek.htm#galgoczi
érdekességek
http://www.menfocsanak.hu/bezeredj_program/hetvenhet.htm)

Álma az volt, hogy a Színművészeti Főiskolán tanuljon, de ezt

szülei nem engedték neki, ezért az ELTE Bölcsészkarára ment,

amit hat hét eltelte után otthagyott.
..
Egyik elbeszélésének címét kölcsön véve "kőnél keményebbé"

kellett válnia ahhoz, hogy hosszú útját sikerrel tegye meg, és

hogy az ötvenes-hatvanas évek ellentmondásos viszonyai között

is az igazságkeresés megszállottja tudjon maradni.
..
Pályája csúcsát a "Vidravas" c. dokumentumregénye jelentette,

amely 1984-ben jelent meg, s nagy vihart kavart a magyar

irodalmi és közéletben.
..
..
Szerette a 7 számot. A születési napjában is van egy hetes.

Hetedik gyereknek született a családban. Szerencsésnek tartotta

magát, mint ama mesebeli hetedik gyerek, aki elindult szerencsét

próbálni. Azzal, hogy íróságra adta a fejét, már egészen más

életformába váltott, mint összes őse együttvéve. Egyszer azt is

leírta, hogy a megtett úttal meg lehet elégedve.

***

Galgóczi Erzsébet élete és munkássága a Wikipédiából.

Főbb műveinek felsorolása időrendben kategórizálva található

ezen az oldalon:
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Galg%C3%B3czi_Erzs%C3%A9bet)

***

A Magyar Életrajzi Lexikonban a róla szóló cikkek jegyzéke is

megtalálható.

(http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC04834/04949.htm)

***

Magyar Könyv Alapítvány többnyelvű irodalmi adatbázis így

mutatja be életét és műveit.

(http://www.hunlit.hu/galgoczierzsebet)

***

A filmtörténet online oldalon a filmes munkásságáról

kapunkszínesebb útmutatót.

(http://www.filmtortenet.hu/object.280f3389-beb6-4bb0-857f-d7b5

8369674c.ivy)

***

Mindenki kicsit másképp látja életét és munkásságát, de ez így

van jól. Egy ismerősöm azt mondta "az alkotás akkor válik

művészetté, ha minden szemlélő mást lát benne".
Néhányat kiemelnék az írónővel foglalkozó írásokból.

Írók a teraszon oldalon Ó Nagy Zoltán így ír "A harcos írónő"-ről.

(http://onagy.zoltan.terasz.hu/index.php?id=1368)

Kivonat

Szabó Magda levelet küldött Galgóczi Erzsébetnek: „Ha

véletlenül előttem halnál meg, mindig úgy emlékezném Rád,

amint állsz egy nem akármilyen, hanem magyar - ganajtúrók lakta

- puszta közepén, a szemed villámlik, a szádból láva jön, és

irtózatosan ordítva átkozol mindenkit, aki miatt nem lehet szebb a

világ.
..
„Úgy írt, ahogyan a parasztember kapál. Beleírta Európa

egyetemes irodalmába a ménfőcsanaki parasztokat. Úgy beszélt

az írott nyelven, mint aki a zsoltár hangján szól..” - mondta róla

Illyés Gyula.
..
Galgóczi feladatcentrikus volt, mint a szakember, aki tudja, amit

ma nem végez el, az holnapra marad, de akkor mi történik a

holnap elvégzendővel?
..
Galgóczi a riportnak, az irodalmi szociográfiának, az

elbeszélésnek, a regénynek egyaránt mestere volt. Elsősorban a

mindennapok jelene foglalkoztatta, így rendre a fejére vert a

hatalom.

**

Borbély László : Sorslátó - A riporter Galgóczi Erzsébet

(tanulmány részlet)

Kivonat az oldalból

(http://szoda.web-oldal.hu/muvek/BorbelyL-Galgoczi.htm#)

Galgóczi Erzsébet írónő a riportot nem tartotta sem a novellánál,

sem a regénynél alacsonyabb rendűnek, ha igaz és jó volt. Csak

hálátlanabbnak.
..
A szépprózai művekhez hasonlóan a riport minőségét is

meghatározza az alkotó egyénisége. Galgóczi riportjait és

szociográfiáit felesleges és nem is lehet elválasztani

szépirodalmi munkásságától, mert mindkettő erejét és hitelét

páratlan emberismerete adta.
..
"Nem tudta, ki vagyok, nem is kérdezte, én meg sosem mondom

a foglalkozásomat, szeretek inkognitóban élni. Egész este az

életét mesélte. A végén megkérdeztem tőle, mondja, miért mondta

el mindezt nekem? Azt felelte: Mert magának olyan sorslátó

szeme van. Látja, ha valamire büszke vagyok az életben, erre a

jelzőre büszke vagyok. Sorslátó."
..
Ritka kivétel A kastély és templom című riport: ebben a cikkben

kizárólag párbeszéd van semmi más. A kérdésekből és a

válaszokból derül ki a konfliktus – a falubeliek szeretnék

visszakapni az egykori kastély épületét –, akárcsak egy drámai

dialógus során.

**

Kiss Noémi így írt róla a Magyar Narancsban "Az írói példakép.

Anyakép? - Galgóczi Erzsébetről" című írásában.

(http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&i

d=15201)

Kivonatok:

Az anya: tejet és nyelvet ad. Az anya egyszerűen: van, nélküle

nincs semmi, mi sem.
Galgóczi Erzsébet prózájával viszonylag későn találkoztam. Nem

mondanám, hogy valódi anyafigurám. Inkább csak pótcsöcs. Az

anyák szelídek, ő pedig harcos típus.
..
Hát igen, olvasmánylistáinkon nem szerepelt túl sok nő. A

magyar irodalomból általában is hiányoznak a női nevek. Hiába

keressük őket, hiába kutatunk fel minden eldugott lukat, be

vannak tömve. Hiába támasztjuk fel egyiket-másikat, eltűntek.
..
Mára kicsit megváltozott a kép. Körülbelül úgy három éve

fedeztem fel a szocialista magyar irodalom egyik legismertebb

szerzőjét, aki történetesen nő, és elég bátran írt, nőkről,

hatalomról, rendszerről.
..
Számtalan irodalomkritikusunk tartja ezt a véleményt, kínosnak

érzi, ha nő női sorsról ír. Igazuk volt, de nem az ítéletüknek, épp

ellenkezőleg: Galgóczi tényleg pesszimista és dezilluzionista,

kelet-európai szellem.
Erős alkat, naiv idealista, de nem eléggé szuverén. Bátor, de

megalkuvó.
..
Miközben persze felnőtt vagy felnövőben van egy írónemzedék,

amely számára Galgóczi Erzsébet hatása felszabadító lehet,

ugyanannyian vannak, akik elutasítják őt. Nem, azt hiszem, ő

nekem sem igazi anyafigurám, de jelenleg nehezen találok

helyette valaki mást. A nők többsége túlságosan hamar kiesik.

**

Az európai kultúrális füzetek 20-21. száma közli a "A törvényt

teremteni kell – vallja Galgóczi Erzsébet" című írást.

(http://www.c3.hu/~eufuzetek/index_2021.php?nagyra=20_21/202

1_A12_GalgocziErzsebet.html)

Kivonatok

Egykorúak – tizenkilencévesek – voltunk, amikor az ifjúsági lap

szerkesztőségében megismerkedtünk. Magam, pesti kispolgári

környezetben felnőtt, kíváncsi, lelkes, kicsit sznob magyarszakos

egyetemista, Erzsi viszont tősgyökeres ménfőcsanaki

parasztlány, átképzős üzemi munkás, és már majdnem író.
..
A Törvényen kívül és belül – az a kötet, amelynek tartalma, sikere

1981-es beszélgetésünk kiinduló pontja volt – a hazai közéletben

szenzáció. Témaválasztása és írói bátorsága magyarázta, hogy a

két kisregény első kiadásban elérte a krimik és klasszikusok

irigyelt példányszámát, ötvenezer példányban jelent meg, és

néhány hét alatt eltűnt, legalábbis a fővárosi könyvesboltokból.
..
"Tizenhét éves koromtól naplóírásra adtam a fejem.

Szenvedéllyel vezetett naplóm a bizonyíték rá, hogyan lett úrrá

rajtam az idők folyamán valamiféle tudathasadás: a naplóban

örökké saját valóságos tapasztalataimmal, kiábrándulásommal

viaskodom, minden problémámat a bennem levő dekadens,

kispolgári csökevénynek tulajdonítom, és miközben

fogadkozom, hogy ezentúl lelkizés helyett szorgalmasan

készülök az érettségire, elszántan igyekszem más lenni, mint ami

vagyok. Én őszintén igyekeztem megfelelni annak a

koreszménynek, ami vonzott, és aminek kifejezésével a

novelláimban próbálkoztam. "
..
"Állítom, hogy majd minden írásom hiteles, megtörtént. Én nem

tudok jobb történeteket, drámákat kitalálni, mint az élet. Más

kérdés, hogy a valósághoz nem lehet ragaszkodni, mert az élet

soha nem olyan koncentrált, mint a művészet."
..
– Mi lesz veled, ha elfogynak a kényes kérdések?

– Nem fogynak el.

Válasz

A Bezerédj-kastély, Bezerédj-kápolna és a Bezerédj család

Kivonat a Bezerédj-kastély hivatalos oldaláról.
(kúria-kastély
http://www.bezeredj-kastely.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=19&Itemid=44)

I. Bezerédj Ignác az Esterházy család jószágkormányzója (Hétszemélyes tábla egyik bírája, Kir. Kúria nagybíráinak egyike, kir. tanácsos, Szent István-rend lovagja) 1812-ben három nemzedékre ingyen használatra kapta a ménfői pusztát, amit utóda Bezerédj István 1888-ban megvásárolt. A kastély a nevét az utolsó birtokosától nyerte.

Építészetileg helyesebb kúriának nevezni, a kastély elnevezést a ménfői nép adományozta az épületnek.

(kápolna
http://www.bezeredj-kastely.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=20&Itemid=45)

A XIX. század második felében a Bezerédj család átveszi a kegyúri jogokat. A templom alá kriptát építtetett és ez lett a család temetkezési helye.

A falakon elhelyezett táblákon olvashatók az itt nyugvó családtagok nevei - köztük Bezerédj Ignácé a család címerével.


Neveléstörténet
a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola folyóirata
2004. ÉVFOLYAM - 3-4. SZÁM
Kurucz Rózsa: A tehetséges, európai műveltségű Bezerédj Amália (1804-1837) öröksége
(részlet a :
http://www.kjf.hu/nevelestortenet/index.php?rovat_mod=archiv&act=menu_tart&eid=30&rid=1&id=124
cikkből)

"A Bezerédj-család egyike a legrégebbi magyarországi nemesi családoknak. A család névadó települése Bezeréd, mely Fényes Elek szerint magyar falu volt Zala vármegyében.1 A település első említése 1236-ból származik.
..
A Bezerédj-család a 17. században két ágra szakadt. Bezerédj IV. György és Görbey Katalin házasságából született II. Zsigmond a Vámoscsaládi, míg testvére, II. Mihály a Szerdahelyi ágat származtatta tovább. A dokumentumok alapján ismerünk még ménfői és kámi ágat is.
..
A Bezerédj családnak közel 40 településen volt birtoka Magyarországon.7 Győr, Sopron, Somogy, Tolna, Vas, Veszprém vármegyét képviselték az országgyűléseken."


A Bezerédj család családfája megtalálható a következő oldalon:
(http://www.radixindex.com/csaladtortenet/2004-March/001373.html)

illetve egy másik forrásból letölthető pdf. formátumban:
(lorinte.extra.hu/pdf/bezeredj.pdf)


A kápolna építész szemmel.
Pálfi Richárd építész hallgató írása
(Letölthető pdf formátumban
www.betonopus.hu/hallgatoi/te-1999-palfi.pdf)

A KKMK 2008. júliusi évfordulók oldalán szerepel Bezerédj Ignác is.
(http://www.kkmk.hu/onszolg/evford/2008/evfordulo_7.htm)

1783. július 19.225 éve
Győrben született Bezerédj Ignác, Győr megye első alispánja. Apja Bezerédj Ignác hétszemélynök, akinek idejében 1812-ben szerezte meg a család Ménfőt. Iskoláit Győrött végezte, Pesten és Veszprémben gyakorolta a jogot. 1806-ban Zala megyében lett második aljegyző, illetve szolgabíró. 1809-ben a felkelt Zala megyei nemesi sereg második lovaskapitánya volt. 1816-ban Győr megyében lett előbb főszolgabíró, majd 1823-ban másodalispán, végül 1828-tól 1842-ig első alispán, ekkor udvari tanácsosnak nevezték ki. Az 1825-27-es és az 1830-as országgyűlésen ő képviselte Győr megyét. A közszereplésből visszavonulva Kisgörbőbe költözött, itt hunyt el 1862. január 9-én. 1835-ben Fruman Antal által készített emlékplakettet adtak ki arcképével.

Válasz

A ménfői csata:

Kivonat Ménfőcsanak hivatalos oldaláról (http://www.menfocsanak.hu/tortenelem.htm)
1044-ben III. Henrik német császár jött Szent István király utódának Orseoló Péternek segítségére Aba Sámuel magyar király ellen a trónviszályt eldöntő ménfői csatába (1044. július 5-én Aba Sámuel serege elveszítette a csatát).

SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE
I. FEJEZET. Péter és Aba Sámuel.
(teljes cikk : http://mek.oszk.hu/00800/00893/html/doc/c300160.htm oldalon)
részlet
"
Az 1044-iki hadjáratnak sem lett volna más az eredménye mint az előzőnek, mely a Rábcza erőditésénél elakadt, ha új tényező gyanánt nem lép föl az árulás. Az éjnek oltalma alatt a folyón felfelé vezették Henrik seregét, oly helyre, hol az észrevétlenül, könnyű gázlón átlábolhatott a tulsó partra. A babóthi sánczot és átjárót védő magyar csapat ez által meg volt kerülve, és visszahagyva gazdag éléstárait, futásban keresett menekülést. Igy a németek előtt nyitva állott az út kelet felé. Aba király, bár nagy sereggel rendelkezett, még mindig nem támadott. Azt hitte, hogy ellenségén annál könnyebben vehet erőt, mennél mélyebben engedi őt behatolni országába. Henrik tehát akadálytalanul jutott el a Rábáig, és csak midőn azon Ménfő mellett át készült menni, „tűntek fel köröskörül a magyar fegyveresek roppant tömegei, erdő módjára elboritva a széles rónát.”
Az annyira végzetes csatát, a németek fényes győzelmét, történetirásuk, melynek nyomán haladt a mienk is, egész legendaszerű vonásokkal ékesitette föl.
„A magyar sereg harczra készen mindenfelől körülveszi a mieinket, úgy hogy azt hitték, még futással sem menekülhetnek, de Isten semmivé tette szándékukat, és bármit tettek a mieink ámítására, az az ő vesztökre volt. Az Uristen ez által példát méltóztatott adni minden népnek, mennyire kell tisztelniök előljáróikat, különösen királyaikat, mert minden hatalom istentől való. A mint a két sereg annyira közel volt, hogy láthatták egymást, egy gyönge felhőcske jelent meg, égi jel gyanánt azoknak, kiket a pápa kiátkozott (a magyaroknak). Egyszerre pedig nagy forgószél támad, mely a mieink felől az ellenség szemébe fútta a port. Amint ez a szél lecsendesedett, a mieink Istennel ajkukon, amazok pedig éktelenül kiabálva, kemény csatába kezdenek és mindegyik fél teljes erőfeszítéssel harczol. Az első összecsapásnál jól tartották magokat a magyarok, mert Bajorországból tudósitásaik érkeztek a mi seregünk csekélységéről, és igy biztak sokaságukba. De mikor látták, hogy sokan elvesztek közűlök, meghátráltak, seregünk pedig hat mértföldön át üldözte őket. A földet számtalan hulla boritotta, a király aranyos lándzsája zsákmányul esik, fogságba ejtik a püspöküket, káplánokat, főurakat és másokat. Végre a mieink, elfáradva az üldözéstől, nagy diadalmasan visszatérnek táborukba. (1044 július 5.) Ugy mondták, hogy a hullák bűze két hónapon át távol tartott a csatatértől minden élő embert.”26
Valószinű, hogy a ménfői nagy győzelemben kiváló része volt Henrik határozottságának, vitézségének és vezéri tehetségének. Az sem szenved kétséget, hogy nyílt csatában, mint Augsburgnál is tapasztalták, a nehéz fegyverzetü németnek sok előnye volt a magyar könnyű lovas fölött. Ehhez járul, hogy Aba, bár egész rövid uralkodása csupa háború, mint vezér éppen nem tűntette ki magát. Ezen okok mellett azonban számba kell venni azt is, hogy a magyar sereg épen nem egységes, hogy nem mind az áruló menekült el Péterhez. Egy megbizhatatlan csapat is magával ránthatja ilyenkor az egész csatarendet a futásba. A magyarokat csak az vigasztalhatta némileg, hogy a németek is jelentékeny veszteséget szenvedtek. Később a monda ezt mindjobban kiszinezte, úgy, hogy Vezt-Nemptinek, Verlorum Peyer-nek nevezték a ménfői mezőt azon nagy veszteség miatt, melyet a németek ott állítólag szenvedtek.
A kegyes német király tisztán az isteni kegyelemnek tulajdonitotta a nem várt fényes diadalt. „Mezitláb, szőrruhában térdre borult a szent kereszt életfája előtt, és példáját követték a fejedelmek és a népség. A nagy győzelem örömére kölcsönösen megbocsátották egymás bűneit.”
Ezen egy csata elég volt Aba trónjának megdöntésére. A föld népe, amint a német sereg előrenyomult, csoportokban vagy egyenként meghódolt a magát kegyesnek és barátságosnak mutatkozó Henriknek, ki őket aztán Péternek adta át alattvalókul. Maga Aba a csatából megmenekült, de neje és gyermekei egy szomszéd városban – talán Győrben – a győztesek kezébe jutottak.
"
A Szent Korona történetében is szerepel a ménfői csata.
(részlet a : http://www.lutheran.hu/z/ujsagok/evelet/archivum/2003/2/64 cikkből)
"István koronája az 1044-es ménfõi csata, Aba Sámuel veresége után Henrik császár birtokába került, aki visszaküldte azt a pápának, majd Rómában évszázadokkal késõbb elkallódott."

Válasz